Egy napot vártam, hogy
egyetlen épkézláb politikai elemzést halljak. Semmi. Jobbára
sehova sem vezető eszmefuttatások a „politikai közép”-ről,
amelybe állítólag Bajnaiék bejelentkeztek.
Csakhogy „politikai
közép” (már?) nincsen Magyarországon, igazából ezért
reagálok erre a cikkre. Bajnai megszólít „jobboldali” választói
csoportokat? Három darab „konzervatív” közgazdászt vagy kit?
Aki politikailag érdeklődő és a Fidesz uralta médiumok
bármelyikét preferálja évek óta, azoknál minimum a kisebbik
rossz marad az Orbán vezette Fidesz bármelyik egykori MSZP-hez
sorolható személyiséggel szemben. Ráadásul a kitartó szavazókat
nem tántorította el az sem, hogy tényleg kiiktatták a demokrácia
látszatát is a kormányzás folyamataiból. Hol vannak a
Fidesz-szimpatizáns szakemberek, professzorok, akik a szakmai
egyeztetések hiánya miatt legalább lemondanak, kilépnek, ha mást
nem is tesznek? Hol vannak Ángyán mellől a nevüket vállaló
„jobboldali” politikusok, közéleti személyek?
Más nyelven beszél,
más problémákra fókuszál a Fidesz (és a Jobbik), mint mindenki
más – évek óta elemezgetik ezt a szakemberek, most meg mintha
elfelejtették volna. Bajnaiék lehet, hogy a „középről”
beszélnek, de ha egy csöpp eszük van, akkor azokra gondolnak, akik
maximum fél füllel hallgatnak politikai híreket, ideológiailag
nem vezérelhetőek, és a mindennapi élményeiken keresztül
ítélkeznek. Ha őket össze tudják kovácsolni egy szavazótáborrá
a politikailag aktív, jórészt diplomás fiataloknak a többi
ellenzéki párttól átcsoportosuló tömegével, akkor nem csak az
LMP-nek kell betagozódnia, hanem az MSZP-nek bele kell törődnie,
hogy a látszólag marginalizált helyzetben lévő Gyurcsány
átkarolta őket egy szövetségi politikával. Miért mondom ezt? Az
én kérdésem inkább az: miért nem mondják ezt a politikai
elemzők?
Bajnai egyeztetett
Gyurcsánnyal, az számomra világos a jelekből: egy-két hét
műbalhé a Milla és Bajnai felé, Juhász Péter fel is ült ennek
(máris ott termett mellette Kuncze, csak nem közvetítő?) de a
Milla rendezvénye előtt már miniszterelnök-jelöltként beszélt
róla Gyurcsány. Emellett Gréczy Zsolt és Debreczeni József arca
is mintha látványosan kisimult volna. Hogy világos legyen:
Bajnaiék nem mondták meg, milyen együttműködési kereteket
ajánlanak, de Gyurcsány és Kuncze máris benne van –
utóbbinak az egyesülete sok transzparenssel ott volt a tüntetők
színpadhoz közeli csoportjában, miközben eddig nem is hallottam
róluk. A belépő így nem forrt
össze Gyurcsány nevével, de a következő időszakban a
Fidesz-propaganda nyilvánvalóan csakis itt mérhet megelőző
csapást a mozgalomra. Újra az lehet a céljuk, hogy
passzivitásban tartsák az elvesztett szavazóikat.
Félreértés ne essék:
ez nem Gyurcsány zseniális
hadművelete, nem dróton rángatja a szereplőket. Ez
egyszerűen az MSZP változásképtelenségének és gőgjének,
valamint az LMP „fosós hippi” politizálásnak az eredménye.
Minden adott volt ahhoz, hogy az LMP szippantsa fel az új
mozgalmakat, de vártak, gondolkodtak, gyanítom, túl sokat volt a
fejükben a politikai kockázatok mérlegelése, ahelyett, hogy
kezdeményeztek volna. Az LMP-nek nem okozott volna
megoldhatatlan feladatot Fidesz-szimpatizánsok magukhoz vonzása.
Lehet, hogy nem is maradt más esélye a pártnak, mint Ángyán
Józsefet leigazolni, és a „nemzeti” retorikára rágyúrni a
kormány gazdaságpolitikájának ostorozása mellett. Ezzel
előre menekülhetnek, de itt ez nagyon komoly feladatcsokor a
professzionális szavazatszerzés irányába. Ezzel az Orbán kormány
leváltását is segítik, de önálló arcuk is marad, viszont
sokkal pragmatikusabbá kellene válniuk, robbanásveszélyes elvi
konfliktusokat hoz.
Az MSZP minden idei
megnyilatkozásából sütött, hogy „nagy testvért” akartak
játszani, miközben láthatták, hogy nekik kell megnyugtatniuk
leendő partnereiket: merthogy a
kis győzelem nem győzelem Orbán alkotmányával szemben.
Példának okáért két lépcsőben inkább kiszoríthatnák
ellenfeleiket: elsőként nagyon barátkozós hang nagy gesztusokkal,
másodjára egy alkotmányozó országgyűlés után gyorsan új
választások kiírása. Mondjuk, minden pártnak és nagyobbacska
mozgalomnak egy-egy egyéni választókörzetbeli jelöltállítás
azonnali deklarációja – miszerint ott ők nem is fognak jelöltet
állítani, és minden további történésről a választási
szabályok buherálásának utolsó pillanatában gyorsan
megegyeznek. Mindezt abban a pillanatban kellett volna megejteni,
amikor kijelentették, hogy az Orbán-kormány nem demokratikus és
készek együttműködni bármilyen demokratikus erővel. Máris
nehezebb lenne őket folyamatosan revolverezni az ellenzéki
térfélen, a választóknak pedig van idejük „felejteni” a 2010
előtti időszak gyengeségeit. De nem tették. „Majd mi
diktálhatunk az egyéni választókerületekre, nagy pártokra
adaptált választási rendszerben. Ha mégis lesz valami nagy
választói mozgás, tudunk reagálni, eddig is túléltünk mindent,
van egy szilárd szavazóbázisunk” – vonhatták le a
következtetést újra és újra.
De politika csak
előrefelé vezet a választókért folytatott versenyfutásban.
Döntés-döntés-döntés. Mert aki dönt, aki lép, az tematizál.
Az ő terepére, az általa kedvelt csatatérre csalogatja a
vetélytársakat. Valamint, ha nem akar tenni semmit, csak a székéért
aggódik, akkor minek megy politikusnak az illető?
Szerintem a Milla vezetői
a liberális párt elvhűbb feltámasztásában bízik egy ideje, de
ehhez kellett partner és közvetítő a pártok felé. Ez most a
jelek szerint akadt. A Szolidaritás frontemberei mutatják a
leginkább reálpolitikusi vénát: a szakszervezeti háttérrel
kiépítettek egy hálózatot, amelynek megkérhetik az árát. Ők
mondták ki először, hogy most nem a Gyurcsányra visszamutatás
segít javítani a helyzetünkön, és gondolom az LMP-s ideológiai
mérlegelősdi, igazságkeresés körülményes számukra. Bajnai
pedig bízik abban, hogy relatív népszerűsége révén önálló
arcot tud mutatni, távol az MSZP-től, és még akár Gyurcsány
árnyéka sem lesz már terebélyes egy ilyen felállásban.
Bajnaival gondolom minden
épeszű párt tárgyalt (aki nem, az annyit is ér), hiszen az
„internetes közvélemény” meglepően pozitívan tekint rá, nem
pártkatonaként, tehát egy koalíciós kényszerben úgyis kell ő
valahova puzzle-ként. Az MSZP és LMP azt hitte, ő kivárhat.
Hát nem, az új mozgalomépítők maguktól mára kifulladtak volna,
kellett nekik partner, akivel a gömböc újra hízni kezdhet
(jelek: a január 2-i és március 15-e utáni gyakori kritikus
hangok a tüntetések „semmilyenségével”, „sehova sem
vezetésével” kapcsolatban). Ezzel viszont Gyurcsány Ferenc
csapdában vergődő pártjának kompromisszumképessége került lépéselőnybe.
Emlékeim szerint Gyurcsány pont olyan „középerővé” akarta
tenni az MSZP-t, amilyennek most az első politikai elemzések az
„Együtt 2014” mozgalmat írják le (liberális és mérsékelt
konzervatív elemekkel). Erre pont azért látott lehetőséget, mert
Orbán vezetési stílusát már régóta antidemokratikusként
bélyegezhette meg, ennek szólt a korábbi „köztársaság”-ot
unalomig emlegető kampánya 2006-ban.
Szóval most elkészült a mű, kérdés, hogy ebben a felállásban vonzó lesz-e annyira, hogy kibillentse az állóháborút. Szép politikai lecke lett 2012. október 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése